Ezért menjetek kirándulni minél gyakrabban!

Képzeld el, ahogy a kis hátizsákot csatolod a gyermeked vállára, a lábatokra túracipő kerül, a zsebekbe pedig bekészül némi mazsola (vagy csoki, valljuk be, az jobban motivál). Elindultok, ti ketten vagy akár az egész család, és egy pillanatra minden lelassul. Nincs házimunka, nincs képernyő, csak ti vagytok, a természet, és az a csodás felfedezésre váró világ, ami ott kezdődik, ahol a városi zaj véget ér. De miért is érdemes rendszeresen kirándulni menni? Cikkünkben belemegyünk, miért olyan fontos pszichésen és fizikailag is ezeknek az élményeknek a rendszeressége – nemcsak a gyereknek, hanem neked, szülőként is.

A kiszakadás a mindennapokból szülőként is létfontosságú

Anya vagy. És ez csodás, de valljuk be: fárasztó is. A kirándulás egy olyan minőségi idő, ahol nincs porszívózás, nincs mosogatás, és (ideális esetben) nincs WiFi sem. A természet olyan szinten áthuzalozza az agyatokat, mint egy jól időzített újraindítás. Az erdei séta, a hegyi levegő vagy egy tóparti piknik segít, hogy ismét kapcsolódjatok egymáshoz – nem csak anyaként a gyermekedhez, hanem nőként önmagadhoz is.

Fejlődik a gyerek lelke, teste – és közben szórakozik is

A rendszeres kirándulás a gyerekek számára igazi aranybánya: mászóka helyett valódi sziklák, plázazaj helyett madárcsicsergés. A friss levegő, a mozgás, a felfedezés öröme mind-mind hozzájárul a testi fejlődéshez, de ugyanennyire a lelkihez is. A természetben lenni bizonyítottan csökkenti a szorongást, javítja a koncentrációt, és erősíti az önbizalmat. A gyerekek magabiztosabbá válnak, ha saját lábukon járhatják be az erdőt, vagy ha ők találják meg az ösvényt a térképen. És közben tanulnak is: türelmet, alkalmazkodást, figyelmet – mindezt játékosan.

Közös élmények = erősebb családi kötelék

Az emlékek nem a képernyőn születnek, hanem a közös élményekből. Eltévedés az ösvényen, egy váratlan tavaszi zuhé, vagy az a vicces pillanat, amikor apa bakancsa beletapadt az iszapba és szörcsögő hangokat adott ki a lábbelije – ezek azok a sztorik, amiket évek múlva is nevetve meséltek majd újra. Ráadásul a természetben sokkal könnyebb megnyílni, beszélgetni. A séta alatt feloldódnak a feszültségek, észrevétlenül jönnek elő a komolyabb témák, vagy épp a legcukibb kérdések, amiket csak egy ötéves tud feltenni („Anya, a gomba is szomorú néha?”).

Mintaadás: te is tanítod, hogyan kell jól lenni

Ha látja rajtad, hogy élvezed a mozgást, szereted a fákat, rácsodálkozol a bogarakra (vagy legalábbis nem sikítasz mindegyiktől), akkor ő is ezt tanulja el tőled. A rendszeres kirándulás az egyik legszebb dolog, amit szülőként adni tudsz: a természet szeretetét és a jelenlét örömét.

Nem kell mindig messzire menni

Nem kell egyből a Kékesre indulni, vagy sátorral meghódítani a Börzsönyt. Egy közeli tanösvény, egy patakparti piknik, vagy egy kastélykert is hatalmas élmény lehet. A lényeg a rendszeresség és a közösen töltött idő – nem a GPS-koordináták.

Emlékeztesd magad arra is, hogy kirándulni menni nem luxus, nem extra program – hanem egy ajándék, amit adsz magadnak és a gyermekednek. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljatok a napi körforgásból, és újra egymásra találjatok a természet ölében. Szóval, pakold be azt a hátizsákot, dobj be egy kis nasit, és induljatok el. A kaland ott kezdődik, ahol a cipőtalp megérzi a földet. És ha el is áztok? Sebaj. Egy kis sár csak még izgalmasabbá teszi a napot – meg amúgy is, a maszatosság lemosható! 😉