Mit tegyek, ha cyberbullying áldozata a gyermekem?

Egyik nap a gyermekünk még önfeledten használja a számítógépet és boldogan jár iskolába, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy rémülten veszi elő a telefont, vagy bezárkózik a szobájába, és nem szívesen mesél az iskolai helyzetéről. A cyberbullying nem játék, mert komoly fizikai és mentális károkat tud okozni a kisgyermek, de egy nagyobb kamasz életében egyaránt. 

Mi az a cyberbullying?

Magyarosan kiberzaklatásnak vagy internetes zaklatásnak is lehet nevezni a fogalmat, amely arra a jelenségre utal, amikor az online térben vagy digitális eszközökön keresztül bántanak valakit. Ide tartozik tehát az is, ha SMS-ekben vagy a közösségi média platformjain, vagy internetes játékokon keresztül zaklatnak valakit. A cyberbullying elsődlegesen a fiatalabb korosztályokat érinti, mivel az ő életükben már egy mindennapibb színtér az online jelenlét. 

Az iskolai bántalmazás régebben a fizikai abúzust jelentette, de ez napjainkra sajnos kiegészült az iskolán kívüli zaklatással, amikor az iskolatársak rendszeresen, visszatérő jelleggel bántalmazzák az áldozatot - sokszor az online térben sem hagyva békét neki. A cyberbullying legtipikusabb formái a következők:

• felzaklató, kéretlen üzenetek küldése
• megfélemlítés
• zsarolás
• mások előtti megszégyenítés
• negatív, káros, aljas tartalmak küldése

Ezekben az esetekben nem elegendő annyival erősíteni a gyermekünket, hogy ilyesmivel ne foglalkozzon – sokszor ugyanis az online bántalmazás egyes formái már akár törvénysértő szintet is elérhetnek, ami bűncselekménynek minősül. Amennyiben nincsen időben kezelve a káros helyzet, úgy mind a bántott gyermek, mind a környezete komoly érzelmi és mentális traumának van kitéve, amit hosszabb távon sokkal nehezebb kezelni és helyretenni.

A legfontosabb lépések

A bizalom és a rendszeres beszélgetés a nulladik lépés: ha baj van, a gyermek tudni fogja, hogy hozzánk bátran fordulhat segítségért, és azonnal tudunk neki támaszt nyújtani. Az nem megoldás, hogy ne internetezzen vagy elvesszük a digitális eszközeit, hiszen az online zaklatás úgy is megtörténhet, hogy valaki nem aktív résztvevő a felületeken; és a kamasz gyereknek is jár a magánélet, így nem célszerű beszámoltatni és beleolvasni az üzenetei tartalmával kapcsolatban. Törekedjünk inkább egy olyan kapcsolat kialakítására, amiben biztonságban érzi magát, és könnyedén megnyílik felénk!

Amennyiben kiderül, hogy a gyermek cyberbullying áldozata lett, fontos, hogy megértően és ne vádaskodva forduljunk felé. Ha indulatosak is vagyunk, magyarázzuk el, hogy az nem a gyermekünknek szól, hanem a helyzetnek. 

Kérjük meg, hogy készítsen screenshotot vagy felvételt a zaklatásról – ez egy rettentően megterhelő, de ugyanennyire fontos lépés is, hiszen ez a bizonyíték arra, hogy a cyberbullying megtörténik. Legyenek meg a nevek, a dátumok, a konkrét kifejezések és fotók, amik a zaklatás részleteiről számolnak be.  

Adott felületeken lehetőség van jelenteni a cyberbullyingot, így éljünk ezzel a lehetőséggel is. A felületek nem fogják kiadni, hogy ki volt a feljelentő, ezért nem érdemes azon aggódni, hogy kiderül-e. Fontos továbbá, hogy a zaklató profilt letiltsa a gyermek minden felületen. Amennyiben kiderül, hogy az iskolában is, azaz offline térben történik a zaklatás, ott elengedhetetlen tájékoztatnia pedagógust és az igazgatót. 

Ezekben az esetekben az iskolapszichológust és további, külső partnereket is bevonhat az iskola, hogy edukálja a tanulókat és megelőzze mind az offline, mind a cyberbullying folytatását vagy megismétlődését, valamint megfelelő mentális támogatást biztosítson a bántalmazott számára, és jobb útra terelje a bántalmazó(ka)t. 

Ha törvénysértő szintet ér el a magatartás, azt viszont érdemes a megfelelő szervek felé is jelenteni.