Parfümök és országok kapcsolata - III.

Megjártuk már Európát és a Közel-Keletet, így most távolabb vizekre evezünk, és rátekintünk az orientális illatok történetére. Hiszen amikor azt mondjuk, “Kelet”, sokszor inkább a távol-keleti országokra asszociálunk. Nézzük meg, hogy Kína, Japán és Korea mit tett le az asztalra!

Kínai gazdagság
 

Kína hatalmas ország volt már a régi időkben is, többféle gazdag kultúra bölcsője és elnyomója egyaránt. A higiéniára nagy hangsúlyt fektettek először a gazdagabbak, majd később a szegények körében is. Emellett a buddhizmus szintén kiemelt figyelmet szentelt a rendszeres tisztálkodásnak, melyhez a korszakhoz illő szereket használtak. 
 

Az illatok elsődleges funkciója az volt, hogy emeljék az életminőség érzetét. A különböző istentiszteletek és szertartások mellett az ókori kínaiak otthonaikban is többféle tárgyat alkalmaztak illatosításra, hogy fertőtlenítsék és megtisztítsák a területet az esetleges betegségektől és ártó lényektől. A „xiang” kifejezés, melyet „illatos, jó illatú”-ra lehet fordítani, magába foglalja az aromás anyagok, gyógynövények, virágok és fűszerek széles körét.
 

Ha távol-keleti illatokról beszélünk, jellemzően a füstölőkre, azon belül is a szantálfa illatra asszociálunk,  mely mellett közkedvelt illatok a pézsma és az agarfa is. Az 1980-as években a Revlonmárkát inspirálta a kínai kultúra, és létrehozta a Xia Xiang parfümöt, melynek sejtelmes illata a mai napig keresett -  rengetegen próbálják az eredeti üvegcséket megszerezni az interneten. A kompozíció alapját a  szantálfa, pacsuli, kamilla, őszibarack és szilva adják, amely egyveleg felhangjai citrusos-bergamottos érzetet adnak, kombinálva rózsával, gardéniával és jázminnal, illetve megjelenik benne a gyöngyvirág és az ylang-ylang is. 

Az illat útja

Japán szintén szép hagyományokat őriz az illatok terén. Mivel a Selyem út egyik végén helyezkedtek el, Kínán és Koreán keresztül sokféle kereskedelmi különlegességhez jutottak hozzá - ezek közül az egyik a füstölő volt. Habár a japánok körében a gyógynövények és az ásványok égetése már bevett szokás volt, ez az új illatosító eszköz nagyban megváltoztatta az akkoriban tradicionálisnak számító hagyományokat. Az i.sz. 1336-1573 közti Muromachi érában a füstölő fokozatosan a mindennapi használat részévé vált. Még a szamurájok is alkalmazták, hogy mentálisan felkészüljenek egy közelgő csatára, és illatosítsák általa a páncélzatukat. 
 

Az így kialakult kōdō (koh-do) szó szerinti fordítása az illatok útja, mely a kifinomultsággal kapcsolódik össze egy szertartás keretében – a szintén vele egy időben kialakult chadō tea ceremónia és a kadō virágkötészet mellett. A kōdō hagyományőrzését ma két iskola viszi tovább.  Igazából a japán kultúrában, hacsak nem púder vagy fiola formában hordtak maguknál illatszereket az emberek, akkor elsődlegesen a füstölőkkel illatosították ruházataikat, hajukat.
 

Az i.sz. 16. században a Tensho-érában összesen 10 különböző jótékony hatást tulajdonítottak a minőségi füstölő alkalmazásának, amik alapján segített élesíteni az érzékeket és ezáltal felébreszteni a szellemet, megtisztította a testet és a lelket a szennyeződésektől, de még a magány és a szomorúság gyógyításának képességét is tulajdonították neki. A mindennapi viseletben máig nem illik erőteljes illatokat viselnie az embereknek. A Shinto vallásnak köszönhetően főleg az olyan illatok preferáltak, amelyek tisztaságot, egyszerűséget, könnyedséget sugalmaznak, de a legjobb az, ha valaki „illattalan”, „szagtalan”. A parfümöket ezért inkább egyfajta „nyugati hóbortnak” tekintik, miközben az erős testszagú, izzadtságszagú emberekre a “sumehara” kifejezést alkalmazzák, amit szó szerint izzadság általi zaklatásnak lehetne fordítani. 
 

Két nagy japán márka mégis világszinten ismert: a Shiseido és a Kenzo házak elsősorban nyugati - azon belül is francia hatásra - másként kezdték használni a különböző gyógyászati és parfümériai termékeket a Japánban megszokottakhoz képest. Az ázsiai inspiráció a mai napig megjelenik mind az üvegcséken, mind az illatok terén. 

Közismert emellett az ázsiai vonalon Hanae Mori, aki Masako japán hercegnő esküvői ruháját tervezte, és kérte, hogy az öltözetéhez illő illatok is készüljenek. A Butterfly, a Haute Couture, és a Magical Moon illatok a mai napig elérhetőek a piacon. 

Fiatalos alkotások
 

A Koreai-félsziget számos egyesülésen és szétesésen ment át a történelem során, császárságok és diktatúrák váltották egymást. Az újkorban a japán megszállás, majd a második világháborút követő Észak- és Dél-Koreára való szétszakadás miatt a fejlődés - különösen az északi területeken - visszaesett, de az elmúlt évtizedben a déli ország egyre közismertebbé válik popkultúrája, technológiai vívmányai és szépségipara miatt. 

A k-beauty (Korean beauty) kozmetikumok jellemzően gyümölcs- vagy gyógynövény illatokkal rendelkeznek, és európai szemmel nézve olyan szokatlan hozzávalókat tartalmaznak, mint a csiganyál vagy a feldolgozott kígyóméreg.
 

Illatok terén azonban – nagyon hasonlóan a japánokhoz – sokáig csupán füstölőket használtak. A különböző modern hatásoknak köszönhetően a parfümök fokozatosan nyernek teret a piacon.  Úttörőnek számít az Elorea, amely a koreai hagyományokat igyekszik feléleszteni illataival; modern, mégis egyszerű dizájnú köntösbe bújtatva azokat. A Hyang Soo kifejezés honvágyat jelent, de ezt alkalmazzák a parfümre is, összekapcsolva azt az emlékezettel.Magas minőségű, természetes anyagokkal dolgoznak ki olyan illatokat, melyeket nem tesztelnek állatokon, és bárki megtalálhatja a neki tetsző változatot.

Az orientális kalandozások után még mindig rengeteg irányzat tartogat számos meglepetést: a natív észak-amerikai indián szokások, valamint a dél-keleti, afrikai és ausztrál régiók illatszereiről a következő részekben olvashatunk.