A szuperérzékenység

A szuperérzékenység azt jelenti, hogy a bejövő ingereket mi mélyebben éljük meg, alaposabban feldolgozzuk a környezetünket.
 

Ha én találkozom egy új tárggyal, mondjuk egy szép lámpával, akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy hogyan működik, hogy lehet összeszerelve, milyen csavarok, vezetékek vannak benne. A hallásom is érzékeny, mondhatni tökéletesen hallok, de nem zenei értelemben, hanem orvosi értelemben. A szaglásom és az ízlésem is kifinomult, noha ízeket és illatokat nem tudok komponálni. Jó humorérzékkel rendelkezem, bárkit képes vagyok megnevettetni. Viszont ugyanilyen könnyen tudok embereket nagyon mélyen megbántani.


Szeretem a horrorfilmeket, de csak úgy tudom megnézni őket, ha film felét áttekerem. Nem szeretem a szűk ruhákat és ha egyszerre sok feladatot adnak, akkor a helyzetet reménytelennek érzem. Jó megfigyelő vagyok, pl. mindig észrevettem azt, hogy mikor kacsintottak össze a hátam mögött. Illetve azonnal átlátom a másik ember szándékát, főleg akkor, ha az megváltozott.


 

A mi idegrendszerünk részletesebben szelektálja a beérkező információkat, ezért sokszor elkalandozik a figyelmünk is, mert folyamatosan monitorozzunk a környezetünket. Ezért mi gyorsabban lemerülünk, hamarabb elfáradunk. Talán a legtöbbünket lustának, gyengének, figyelmetlennek címkéztek gyerekkorunkban, pedig pontosan az ellenkezője volt az igaz, annyi különbséggel, hogy nekünk több időre van szükségünk ahhoz, hogy feldolgozzuk az információkat, hiszen sokkal több mindenre figyelünk egyszerre. Emiatt a döntéseink is alaposabbak, az alapossághoz pedig idő kell.


A lelki világunk is sokkal gazdagabb, és sokszor beszélünk nyomdakészen is, ami azt jelenti, hogy ha egy interjút adnánk egy újságnak, akkor az újságírónak nem kéne fognia a fejét, hogy hogyan fogalmazza át a mondatainkat úgy, hogy annak értelme is legyen.


 

Ennek a szupererőnek az a hátránya, hogy hamarabb fáradunk el, így például nem biztos, hogy nekünk való az open office, vagy éppen a DJ, sofőri szakma, szóval inkább csendes, nyugodalmas munkát érdemes választanunk, mint pl. masszőr, programozó. Ez a népesség 15-20%-át érinti, és állatoknál is megfigyelték a jelenséget. Az evolúciós magyarázata ennek az lehet, hogy a csoportban mi hamarabb vettük észre a ránk vadászó állatot mint a többiek, így nőtt a túlélési esély.

 

Ha a leírtak alapján felmerül a gyanú, hogy a gyermeked szuperérzékeny, akkor én azt javaslom, hogy keressetek fel egy mentálhigiénés szakembert, pszichológust, mert ezt a varázserőt kezelni kell. Főleg fiú gyermekek esetében, akik valószínűleg a társadalmi nyomásra el fogják fojtani magukban ezt a képességet, ami nem egészséges.