Gátai Hajnalka - A Veterán Vívó

Gátai Hajnalka interjúnk napján épp dubaji útjára készült a Veterán Vívó Világbajnokságra, hogy képviselje hazánkat a kardvívó nők között. Vívással kapcsolatos sportkarrierjét 40 éves kora után kezdte, ekkor szerzett testnevelői és fitness, majd idén vívóedzői végzettséget is. 2009 óta jógaoktató, de a sport valamilyen formában már előtte is az élete része volt. Őt idézve: ,,Ez egy olyan dolog, ami most itt történik, aminek apropóján mi most beszélünk, hogy semmihez nincs túl késő az életben, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy akik 40-50-60-70 pluszosok, hogy tényleg találjanak maguknak valami olyan elfoglaltságot, ami egészségesen tartja őket, és jól érzik magukat benne.”

Hajnalkára a parfum.hu egyik szerkesztője figyelt fel, amikor az egyik pszichológiai témájú posztot kedvelte. Olvasóink fontosak számunkra és hálásak vagyunk a visszajelzésekért! 
 

Fogadjátok szeretettel, ezt a különleges interjút:

Hajni véleménye a társadalomról sokszínű és mélyreható. Úgy érzi, hogy a társadalom tele van kihívásokkal és ellentmondásokkal, de ugyanakkor rengeteg lehetőséget is kínál az egyéni fejlődésre és a közösségi kapcsolatokra.Fontosnak tartja, hogy az emberek nyitottak legyenek egymás iránt, és értékeljék a sokféleséget. Szerinte a közösség ereje abban rejlik, hogy mindenki hozzáteheti a saját nézőpontját, és együtt képesek megoldásokat találni a felmerülő problémákra. Kritikusan szemléli a társadalmi normákat és elvárásokat, amelyek gyakran nyomasztóak lehetnek. De hisz abban, hogy a változás elkezdődhet az egyének szintjén, és hogy mindenki felelős a saját döntéseiért.A parfüm iránti szenvedélye különleges helyet foglal el az életében. Számára az illat nem csupán egy egyszerű kiegészítő, hanem egy olyan eszköz, amivel a stílusát és a hangulatát fejezi ki. Tudja, hogy egy jól megválasztott parfüm nemcsak a külsőt, hanem a belső világát is megjeleníti.

,,Parfüm nélkül olyan, mintha nem lennék rendesen felöltözve. Én legalábbis így érzem.”

Milyen parfümöt használsz? Ragaszkodsz bizonyos illattípusokhoz?
 

Nem is illattípusokhoz, hanem konkrétan egy parfümhöz. Van egy magyar színésznő, akit nagyon szeretek, és nagyra becsülök – Hegyi Barbara. Ő egyszer úgy nyilatkozott, hogy ,,Egy komoly nő nem váltogatja a parfümjét.”, ezzel teljesen tudok azonosulni. Kislányként (én még a 80-as években voltam kamasz) az Impulse dezodorokra vadásztunk, és amikor felnőttem, a Yves Saint Laurent Opium parfümjének a hagyományos barna-arany változatába lettem szerelmes. De csak az eredeti tetszik! Vadászkutya orrom van (nevet), mert amikor elmennek a fejillatok, és az illatnak a mélyebb rétegeit érzem a bőrömön, azt csak az eredeti képes adni.

Olyan dolog nekem a parfüm, mint ami az autóját szerető ember számára az autó. Nem egy eszköz, nem egy igásló, nem egy olyan dolog, amit cserélgetünk össze-vissza, hanem ami valahogy az én brandem, ami hozzám nő, amihez ragaszkodom. A második bőröm. Ha jellemezni kéne az illatot, akkor keleties, titokzatos, van benne egy kis fanyarság. A parfümöt viselni is tudni kell. Nem mindenkinek áll jól egy-egy illat, nem úgy mozog benne, nem az a kisugárzása, nem igazán tudja magáénak vallani. Örülök, hogy hamar megtaláltam, ami engem kifejez, már a húszas éveim elején. Évente egyszer-kétszer szoktam venni. Hajmosás után a hajamba is belefújom, a hosszú hajban nagyon sokáig tart az illat. Amikor a gyermekem megszületett, akkor is azonnal feltettem a parfümöt, és neki ez lett az anyaillat. Ezt szereti rajtam. Ez az illat nem tolakodó, viszont figyelemfelkeltő. 

Hiába mondták nekem azt, hogy jaj, estére oké, de hát napközben esetleg valami mást kellene. – Miért? Én ugyanaz vagyok napközben, mint este. Elfogadom, ha más váltogatja és ezzel önkifejezésre juttatja magát, tegye. Én nem akarom, nekemez az egy van. Ez vagyok én. Ehhez hozzátartozik még valami: Az ember ne essen túlzásba mindenféleminőségtelen tisztálkodási termékkel. Gondolok itt a zavaró illatok keverékére. Alapvetően úgy tisztálkodjunk, hogy ne nyomják el az illatok egymást. Én például a tisztálkodásnál szeretem a letisztult, egyszerű illatokat. Imádom a levendulás szappanokat, testápoló olajakat, vagy pedig simán a szőlőmagolajat. Egy idősödő bőrnek ez jót is tesz, és ezeknek nincs tolakodó illata. Erre rá tudok parfümözni.

Vannak illatok, amiket messziről felismerek – például a Givenchy-nek a Gentleman parfümjét. Engem a túl sok, meg a túl sokféle illat zavar. Lehet, hogy ez pont ebből a letisztultságból ered, amit az előbb mondtam. Természetes illatok, amik nagyon tetszenek: citromos, citromfüves, rozmaringos, zsályás illatok. Sokat vagyok a Földközi-tenger vidékén, nagyon szeretem Horvátországot, az olaszokat is, és ha ott kimész a szabadba, akkor érezhetők azok az illatok, amiket ha az ember becsukja a szemét, akkor fel tud idézni; a tenger sós illata, a rozmaring, a zsálya és olíva. Valahol nekem ez a tisztaság az illatvilágom.

A tapasztalataid alapján mesélsz, elég tudatosan képviselsz dolgokat, határozott nő vagy, és emellett ráadásul még tiszteletben is tartod másoknak a saját véleményét. Ahogy beszélsz, kommunikálsz azt érzem ez fontos számodra. Direkt figyelsz erre?

Az életkor hozta! Az elfogadást is könnyebb megtanulni az idővel. A másik az, hogy mi olyan környezetben élünk – hála Istennek – a fiammal, ahol művészek illetve olyan emberek vannak, akik nem biztos, hogy beleillenek egy bizonyos sztenderdbe. Innentől kezdve viszont az ember nemcsak toleránsabb, hanem egy más szót fogok mondani: érdeklődőbb lesz.

Hogyan éled meg a korodat?
 

Tök jól, mivel nem igazán foglalkozom vele. Az a baj, hogy a generációm (én 72-es vagyok), egy kicsit kezd láthatatlanná válni. Itt Magyarországon még nincs is akkora kultusza annak, hogy idősebb korban az emberek újra elkezdjenek élni. Miután kirepülnek a gyerekeik, csináljanak valami teljesen újat. Szerintem ez nagyon fontos lenne mindenkinek. Vállalják fel magukat. Csináljanak valamilyen őrültséget, mint én most (nevet), hogy kimegyek egy világbajnokságra úgy, hogy kardot először csak februárban fogtam a kezembe... Édes Istenem, tessék ünnepelni az életet minden nap!

Mi okozhatja ezt? Társadalmi nyomás? 
 

Falun nőttem föl. Nem nagyvárosi lány vagyok, de Pécsett élek már gimnazista korom óta. Bejártam a fél világot. Ausztrálián és Antarktiszon kívül már minden kontinensen voltam, de nem ez számít! Hanem az, hogy mikor vagy hajlandó vagy kinőni abból, hogy mások mit gondolnak. Azzal kell foglalkozni, amit kiválasztottál magadnak, ami a szívedben van, ami az előtted lévő következő lépés. Meg kell tanulni fókuszálni, és ebben nagyon jó a jóga. Én a sportjóga gyakorlása melletthetente kétszer meditálok egy csoportban. Nem mindig sikerül tökéletesen a dolog, de van úgy, hogy tényleg el tudok lazulni.

Mi a filozófiád?
 

Ha valami mellett döntünk, akkor tudatosak vagyunk abban, hogy az összes többi lehetőség mellett pedig nem. A döntésünket aztán végig kell csinálni. És nem egyszerű. Vannak sírós pillanatok, és van úgy, hogy az ember úgy gondolja, hogy most minden erőm elhagyott, és én ezt nem bírom tovább, de aztán bukfenc előre, fölkelni, továbbmenni. Ennyire egyszerű…. Nem kell tökéletesnek lenni, és sem vagyok sem több sem kevesebb, mint a többiek! Sok társadalmi beidegződés okoz gondot, például a teljesítési kényszer. Ne az legyen az emberekben, főleg az én korosztályomban vagy idősebbekben, hogy nem fognak elismerni, nem vagy elég jó, hanem egyszerűen élvezd azt, amit csinálsz és önmagadhoz képest próbálj fejlődni, értékelni minden egyes lépést.

Tűzz ki célokat, mert ez az, ami fiatalon tart!